Mi mindent tanulhat az ember az óvodában? Még akkor is, ha nem kisgyerek már, hanem meglett felnőtt, sőt, anyuka?

Közeledik a farsang. A gyerekek hónapok óta már  jelmezeiket tervezik. Az óvoában is készülőnek, de ott főként nem a beöltözés a lényeg: a mi ovinkban bohócokat csináltattak a gyerekekkel.

Csináltak a kicsik is, meg a nagyok is. Egy egész hétig olgoztak rajta. A fonalruhát, a fonalkezeket úgy csinálták, mint mindenki a fonalbabát. De ennek a bohócnak van szép nagy gallérja, és külön gömb alakú feje ráragasztott sipkával!

Hát ezt úgy csinálták a gyerekek, hogy papírzsabkenőt alakítottak gombóccá, és ezt tekerték be fonallal, majd ráragasztották a fonalbaba testére. A sipkát meg egyszerűen ráragasztották a zsebkendőfejre.

A gyerekek egy egész hetet dolgoztak a nagy művön. Hétfőn-kedden fonalat gombolyítottak, szerdán csütörtökön fejet formáztak, pénteken összaragasztottak indent, és kitették szárani. És milyen szépek lettek! Mindegyik bohóc külön kis egyéniség, színeivel, mintájával, furcsa szemeivel.

Az ott középen, a rózsaszín-sárga az én nagylányomé! Igazán büszke vagyok rá! A kicsi még nem akart ilyesmit csinálni. Ő inkább napestig kirakózik az asztalnál, vagy mesét "olvas" magának a képeskönyvből. Nagyon szeretem az óvó néniket, azért, mert ezt szabad neki. A tesójával majd úgyis megosztoznak a bohócon, ha szükség lesz rá.

Köszönet az ötletért, a Napraforgó óvoda Napsugár csoportjában olgozó óvó néniknek, Éva néninek, és Marika néninek a sok türelemért, és a csodás alkotásokért.