Beküldte: Samai Kata

A millefiori tulajdonképpen egy üvegműves technika, amivel dekoratív mintákat lehet létrehozni nagyobb üvegfelületeken. A kifejezés két olasz szó összetételéből mille (ezer) és fiori (virágok) született, először az 1849-es Oxfordi szótárban Apsley Pelatt nevezte így azt a speciális technikát, amivel a korábban mozaik gyöngyöknek nevezett üveggyöngyöket készítették.

A mozaik gyöngyök készítésének története az ókorig nyúlik vissza, fontos kereskedelmi termék lehetett, mert Európa-szerte kerültek elő az ásatások során ilyen gyöngyök. A technika kifinomult kidolgozása a Velencéhez tartozó Murino szigeten élő üvegművesekhez köthető. A millefiori technika üvegpálcák készítését jelenti, amit murine-nek hívtak. Ezeket a murine-ket melegítéssel a kívánt vastagságig nyújtották, majd feldarabolták a szükséges méretre, formára. A pálcák egymás mellé helyezésével és összedolgozásával, összeolvasztásával változatos mintákat (virág, csillag, csigavonal, bika szem, sziluett… stb.) tudtak kialakítani a pálca keresztmetszetében.

Napjainkban a süthető gyurma megjelenésével ismét reneszánszát éli ez a kézműves technika. Ezzel a speciális gyurmával az eredeti anyagnál (üveg) lényegesen egyszerűbben készíthetőek változatos gyöngyök, ékszerek. Ilyenkor természetesen nem olvasztással, hanem nyomogatással, préseléssel, vagyis gyurmázással készülnek a legtöbbször kis virágot mintázó szeletek.

Gondoltam egy merészet! Ha gyurmából készülhet millefiori, és a szappanból lehet gyurmázni, akkor szappannal is lehet millefiorizni. Az egyszerűbb minták kialakítása, jelentem tökéletesen sikerül szappanból is! Azért nem árt egy jó „gyurmázós” szappan-alaprecept, némi odafigyelés és néhány apró trükk, mivel a gyúrt szappan textúrája azért mégsem teljesen ugyanúgy működik, mint a speciális gyurma.

Milyen szappan jó gyurmázáshoz? Az alaprecept kialakításánál vegyük figyelembe, hogy a szappant kézzel fogjuk a továbbiakban formázni, tehát ez esetben nem árt, ha a szappan puha! Sima gyurmaszappannál nem okoz gondot, ha tömörebb kicsi darabkák maradnak a „gyurmában”, ennél a technikánál azonban fontos az alapanyag egyneműsége. A keményebb széleket vágjuk le, a puhább belső részt reszeljük le sajtreszelőn, hogy elkerüljük a szemcsésséget, egyenetlenséget. A reszelt szappant lehet színezni a további céloknak megfelelően, ha az eredeti tömb, darab színe nem tetszik.

A szappangyurma akkor jó állagú, ha nem tapad, egyenletes, sima felülettel gördíthető le a kézről. Ennek eléréséhez, azért kell némi gyurmázás. Ha túl száraznak találjuk, ici-pici nedvesítéssel segíthetünk, de egyébként száraz kézzel dolgozzunk. Előfordulhat az is, hogy a gyurmánk kezdetben „tüskés”, ragadós, nem kell megijedni, egyszerűen tovább kell gyúrni, vagy „szárazabb” reszeléket, esetleg zablisztet is dolgozhatunk bele. Formázhatunk kézzel, de használhatunk mindenféle „gyurmázós” eszközt is.  Jó, ha van kéznél sütőpapír, a simára nyújtandó szappanlapot célszerű két réteg közé fogva hengerelni, így biztosan nem tapad le, és könnyen felszedhető, amikor szükség van rá.

A továbbiakban néhány egyszerűbben elkészíthető mintázási módot mutatok be. A hengereket be lehet ágyazni tömbszappanba, de arra figyeljünk, hogy a majdani szeletelés iránya lehetőleg a hengerre merőleges legyen. Vékony csíkokat vágva felületi dekorációs elemként használhatjuk.

A legegyszerűbb minta a csigavonal kialakítása a henger keresztmetszetében. Kétféle színre van szükségünk a minta kialakításához. Jó, ha elütnek egymástól, hogy szép kontúrja legyen a mintának. Kézzel, amennyire lehet, ellapítjuk mind a két különböző színű „gyurmát”, majd egymásra fektetjük, és két sütőpapírdarab között összehengereljük. Végül, mint a palacsintát, jó szorosan feltekerjük (természetesen a papírt lefejtjük előtte). A henger közepéről indulva a szélek felé haladva nyomogatással tömörítjük. Kicsit lehet kézzel sodorni is, de csak óvatosan, mert eltorzíthatja a mintázatot a henger belsejében. Addig tömörítjük, míg a kívánt méretet eléri. Szép egyenletes karikákra darabolhatjuk egy tojásszeletelővel (dróthúros). A szél szeletekben a minta kevésbé kivehető, de ezeket összegyúrva meseszép márványos mintázatú szappangolyókat készíthetünk.

Több lépésből egyszerű virágot is tudunk szappanból mintázni a henger közepébe. Ehhez legalább három színre lesz szükségünk. A virág közepéhez, a szirmokhoz és a háttérhez. Itt is nagyon fontos, hogy jól elkülönülő színeket válasszunk. A lereszelt szappanból először egyforma méretű gömböket (a virág közepe és a szirmok színéből) készítsünk, majd hengereljük kb. ceruza vastagságú kisujjnyi hosszú rudakká. A virág közepét vegyük körbe 5-6-7 sziromszínű hengerrel. Ezt követően terítsük be a sütőpapír között vékonyra nyújtott háttérrel. Ügyeljünk arra, hogy teljesen befedje a rudakat, de ne legyen több rétegben egymás felett. Az előbb már ismertetett módon nyomogatva tömörítsük. Ha biztosra akarunk menni a szirmok elkülönülése tekintetében, akkor célszerű a háttér színből vékony kukacokat hengerelni és a szirmok külső illeszkedési vonalán finoman végig a szirmok közé nyomogatni. Így egyenletesebb lesz a hengerünk palástja, a tömörítés során jobban elkülönülnek a szirmok, és az elválasztó réteg miatt nem fognak egymásba folyni.

A bika szem minta különböző átmérőjű koncentrikus körvonalakat jelent a henger keresztmetszetében. Nagyon hasonít a mostanában újra divatos retró körökhöz. Alapvetően szintén két színnel dolgozunk, egy sötétebb és egy világosabb színnel, hogy a minta kontúros legyen. A középső hengert különböző vastagságú lapokkal, hengerpalásttal vonjuk be. (Ez határozza meg, hogy milyen vastag körvonalakat kapunk a szeleteléskor.) Itt is fontos, hogy a palást befedje az alapot, de ne legyen dupla rétegben sehol. Az illesztést (csak nagyon picike átfedés lehet) finoman ujjal dolgozzuk össze, hogy ne váljon el egymástól. Minden újabb réteget óvatosan nyomogatva tömörítsünk! Amikor a kívánt hengervastagságot, illetve rétegszámot elértük beágyazhatjuk, illetve szeletelhetjük a rudat. Az eredeti alapminta: sötét kör vastagabb világos körben, ezt vékony sötét körvonal keretezi, majd közepes vastagságú világos kontúr zárja le. Akár egy szemgolyó! A színek, a rétegvastagságok váltakozásával egyedi és nagyon változatos mintázatot tudunk kialakítani.

Jó móka a mintákkal való kísérletezgetés! Lehet variálni a szeleteléssel is. Ugyan célszerű a hengerre merőlegesen vágni, de bizonyos mintáknál érdemes megnézni, hogy egy-egy ferde vágásvonallal, hogyan alakul át a mintázat. A maradék szeletekből, ha nem készül több márványos golyó, lehet mozaikozni is, visszatérve az eredeti alapokhoz. Egy vékonyabb szappanszeletet ecsettel megnedvesítünk és a különböző szeleteket sorosan egymás mellé illesztve -mint a mozaikdarabokat-, beborítjuk az alaplapot.

Jó játékot, jó kísérletezést kívánok!

Samai Katalin