Viki bevezetője: A múlt héten egy régen látott kedves ismerős látogatott el a műhelybe. Ágota az első tanfolyamozóink egyike volt. Most azért jött, hogy műhelyt béreljen nálunk. A nagy puszik után persze beszélgetni kezdtünk. Szó szót követett, végül elmesélte a történetét. Egy nagyon sikeresnek induló gyógyító pálya képe tűnt fel előttem a meséjéből. Annyira tetszett a történet, hogy megkértem, ossza meg veletek is. Hát íme: Fogyadjátok szeretettel Ágota szavait.

Három csodálatos kislány édesanyjaként otthon ragadtam hét évre, és megértem olykor kevésbé csodálatos napokat is. Mindig arra törekedtem, hogy megtartsam a kapcsolatot a külvilággal, még ha az sokszor nehezemre is esett, mert kisgyermekekkel az élet olyan illékony, olyan gyorsa röpül, és lehetetlen megőrizni a meghitt pillanatokat. Elgurulnak, mint a gyöngyszemek, a fényképek csak konzerválják, a dolgok frissen jók. Érlelődjenek csak tovább a fejünkben.

A külvilág viszont nem gurul el, stabilan vár, csak meg kell találni a megfelelő ösvényt rajta. Keresgéltem elég sokáig. Sokféle tanfolyamra jártam, és mindegyiknél azt éreztem, hogy hű, most aztán megtaláltam, holott csak arról volt szó, hogy végre elszabadultam kicsit otthonról, és nem a főzés, mosogatás, teregetés paradigma mentén haladtam. A tanfolyamozás talán (kis)mama betegség, esetemben legalábbis. Hozzájárul ahhoz, hogy megőrizzem szellemi frissességem, és hogy találjak módot a visszabillenésre, ha a világ körülöttem netán összezavarodik.
Aztán bekövetkezett egy fordulat, amikor betévedtem egy szappanfőző tanfolyamra. A neten találtam őket, nézegettem a honlapjukat, ízlelgettem a nevüket, Creativiky, hm, elég jól hangzik. Van náluk mese, meg egészség, kézművesség, környezetvédelem, de legfőképpen szappanfőzés. Hát arra nagyon kíváncsi voltam. Gyerekkoromban láttam, a nagyanyám egész nap kevergette, sosem ért véget, aztán a szeleteléssel is elég sokat kínlódott. Szóval elmentem a tanfolyamra. Meg a következőre is. És utána is.
A kapu, melyet a Creativiky „stábja” kinyitott nekem, egy otthoni világba engedett be, hazaérkeztem. Ráadásul olyan emberbaráti hangulatban zajlik náluk az élet, hogy nincs is az embernek kedve hazamenni. Mosogatni, főzni, teregetni pláne nem. És végre elkezdtem jól érezni magam a kémiával, mint olyannal egy helységben. Azelőtt sose szerettem. Nagy áttörés volt, és hálás vagyok érte. Az a tapasztalatom, hogy a Creativiky tanfolyamok emberi hangon közvetítenek színvonalas technikai és tudományos tudásanyagot. Óriási kincs azok számára, akik gyarapodni, építkezni szeretnének szellemiekben, ugyanakkor kézzelfogható, értelmes elfoglaltságot keresnek a mindennapokban. Fogyasztói lét van, meg globalizáció, jól jön egy kis egyéni kreatívkodás. Jó tanulni egy kicsit azt, hogyan lehet lélekkel és szeretettel munkálkodni egy egyszerű használati tárgyon. Egy mezei szappant megalkotni.
A változás észrevétlenül zajlott. Elkezdtem otthon szappanokat álmodni. Először levendulásat készítettem. Aztán mindenféle mást is. Egy év eltelte után tudatosult bennem, hogy „szappangyáros” lettem, a rokonságot és baráti kört én látom el mindenféle szappannal és balzsammal. Előkerültek a gyerekkori élmények édesapámmal, akivel mindig az erdőket jártuk, és aki téli estéken „varázsteával” simogatott, előtte mindig bele kellett szagolni a fémdobozba, nézd, milyen jó illata van! Megértettem, hogy a gyógyfüvezés lett az utam, legalábbis ami a polgári létemet illeti. Egy nőnek kell az alkímia. És ami a legfontosabb, megtaláltam a kivezető utat a GYES-ből.

Írta:  Szűcs Buzási Ágota