Az alábbiakban Samai Katalin írását lvashatjátok:

Szobrászkodjunk,

avagy a szappanban rejlő mintázási és formázási lehetőségek

(Élménybeszámoló Dömbi szappanszobrász tanfolyamáról)

2011. október 23-a gyönyörű napos vasárnap volt, különleges nap. Az idén számomra nem pusztán a nemzeti ünnep, hanem egy családias hangulatban eltöltött izgalmas tanfolyam miatt is! Ugyan az első percek némi sokkhatással jártak, mert hiába készültünk a csapból folyó Evian kóstolására, a palackok otthon (Svájcban) maradtak, mindemellett Dömbi a nagy műgonddal készült macerátumaimat némi vizsgálódás után kukahalálra ítélte. 

Rövid beszélgetést követően a műhelybe vonultunk, ahol Dömbi feltette a következő kérdést: „Mit szeretnétek csinálni?” (Ez egyébként a nap folyamán még többször előfordul a következő variációban: ÉS MÉG mit szeretnétek csinálni?) Mert ugye hiába a hosszas fórumozás, meg Dömbi könyörgése, hogy találjuk már ki, hogy mit szeretnénk, hogy fel tudjon készülni, csak nem volt konkrét elképzelés a tanfolyam tematikáját illetően.

Az hamar eldőlt (demokratikusan megszavaztuk), hogy keretes szappannak készülnie kell. Így hát első lépésben ennek kezdtünk neki. Keretes szappan kétféle technikával készülhet. Egyik esetben vágással alakítjuk ki a keretet, öntünk egy két rétegből álló (az alsó vékony réteg lesz a keret egyik oldala) szappant, szilárdulás után a tömb oldalait levágjuk, visszahelyezzük a tömböt a formába, és az üresen maradt helyre beöntjük a keret hiányzó részeit.

A másik esetben öntéssel alakítjuk ki a keretet. Mi ezt a többlépcsős megoldást választottuk. Sütőpapírral kibéleltük a formát, kartonból peremet ragasztottunk, hogy ne folyjon ki a keretünk masszája a formából. Hamar kialakult egy olajozottan együttműködő páros, akik az alap szappanmassza összeállítását folyamatosan végezték. Rózsaszín agyag felhasználásával színeztük meg a keretet. Hozzáteszem, hogy nem volt egyszerű mutatvány az oldalára billentett, peremmel ellátott formába belecsorgatni a masszánkat! Miután a keret egyik oldala valamennyire megszilárdult, kiöntöttük az alját, majd ez követően a másik oldalát is.

A várakozás alatt több új tömb és forma (a maradék felhasználásával) is született. Színeztünk, illatosítottunk, öntöttünk. Dömbi olykor a fejét ingatta, hogy nem választottunk elég kontrasztos színeket, mire beérik a szappan nem lesz látványos a gondosan kialakított minta. Készült többféle örvényes szappan Dömbi instrukciói alapján. Kavartuk a masszát hullámosan, hurkosan, nyolcas alakban többféle irányból. Megtudtuk, hogy a szappan egészének mintázásához fontos, hogy a keverőeszközt a forma aljáig letoljuk, ha csak a felszínén akarunk mintázni, elég fél centi mélyen megmozgatni a felső réteget. Többféle csorgatási trükköt is bemutatott Dömbi, úgyhogy tobzódhattunk a különféle örvényekbe, amíg bele nem szédültünk! 

Vállalkozó szelleműek kipróbálhatták a csíkosra csorgatott szappankészítését is. Ehhez a három részre osztott és színezett pudingot kanállal vékony csíkokban csorgattuk az előkészített tömbformába. Hárman dolgoztunk, sietni kellett, mert a massza bizony kezdett szilárdulni, mire az utolsó kanálnyi is a formába került. (Másnap a felvágásnál kiderült, hogy nagyon szép lett a mintája.) Így persze volt olyan vélemény is, hogy „csinálja, akinek három anyja van!” Dömbi persze rögtön továbbgondolta a problémát, és a polcon megbúvó fehér flakon használatát javasolta (azt, aminek szép piros csőrös teteje van, by Azúr) otthoni újabb próbálkozóknak, ha nincs elég segítő kéz kéznél…

Pihenésképpen mintáztunk kanállal is tömbszappant (ha már úgyis kézben volt!) A többszínű rétegeket kanállal forgattuk át. Fordító, merítő mozdulatokkal az alsóbb rétegeket a kanál segítségével a felszínre borítottuk. (Jaj, de nehéz szavakkal leírni! Látni kell azt a mozdulatot!) Használtunk drótkeretet is mintázásra.

Hogy ne unatkozzunk, míg elkészül a következő alap, kipróbálhattuk, milyen szappannal gyurmázni. Reszeltünk, gyúrtunk, formáztunk, szeleteltünk (a szappanvágó segítségével szép vékonyra tudtunk darabolni), kiszúróztunk (Dömbi kiszúró-készletét többen szívesen hazahoztuk volna). Készültek virágok, rénszarvasok, gyöngyök, apró szívecskék és még egerek is. (Ez utóbbiakat nálunk otthon boldog örömsikkantásokkal fogadták a kislányaim!) De hogyan is születtek szappanból egerek? A puha szappanból egy gömböt formáztunk, majd az egyik felét kicsit hegyesebbre hengergettük (ez lett a feje), a pocakjánál kicsit lelapítottuk, hogy megálljon. Két apró golyó ellapításával készült a füle, egy kicsi szappanhurka kunkorításával a farkincája. Nedves (nem vizes, csak nedves!) ecset segítségével ragasztottuk a helyére az alkatrészeket. Szemecskét ételfestékbe mártott fogvájóval mintáztunk.

Megpróbálkoztunk az ún. „fakockás” öntéssel is. (Itt már ételfestékkel színeztük meg a szappant.) Ez nem ment simán, és nem is sikerült úgy, ahogy vártuk. A fakockás lényege, hogy a tömb közepébe helyezett formáról a szögleteknél sarkosan terül el a lecsorgó massza. Sokszögletes formának kinéztünk egy aprócska mézes üveget (bocs, Viki! már üres volt és használat után tényleg alaposan elmosogattuk!; Dömbi: „ugye mondtam, hogy szóljatok, mit hozzak magammal…”). Csakhogy, az üvegnek ugyebár kerek az alja, a szögletek nem simulnak szépen a tömbforma aljához, tehát nem is fogja a lecsorgó massza a sarkos terülést produkálni. Gyakorlatilag majdnem úgy nézett ki, mintha egy sima tölcséres mintát készítettünk volna. Ezt azért nem hagytuk annyiban, és sugár alakban belülről kifelé, majd kívülről befelé megcsíkoztuk. Így már nagyon mutatós lett!

Közben vissza-visszatértünk a keretes szappanunkhoz is. A keret elkészülte után kiöntöttük a belső részt is. Fehér és rózsaszín masszát márványoztunk a dobozban (a kétféle színt két laza keverő mozdulattal elvegyítettük a kiöntés előtt), amit két lépcsőben, a rétegek közé kakaóport szitálva kiöntöttünk. A felszínét végül nem zártuk kerettel teljesen le, hanem egy csodás örvényes mintával díszítettük.

A tanfolyam végére kissé megfogyatkoztunk és alaposan elfáradtunk. Tervekkel, ötletekkel („na, ezt tutira kipróbálom otthon újra”) telve indultunk haza. Úgy érzem nemcsak technikai ismeretekkel, hanem a folyamatos beszélgetések során előkerült témák miatt emberileg is gazdagodtam. Köszönöm Dömbi! Jó volt újra találkozni!

A cikk szerzője: Samai katalin