A Holisz 10 éves születésnapjára és persze a régi télvégi mulatságok tiszteletére Farsangi Huncutságra hívott bennünket múlt péntekre Mária, Judit és Mónika.

Méghozzá igazi, beöltözős, álarcos farsangi huncutságra.

Nekem elég felemás a kapcsolatom a farsanggal. Gyerekkoromban mindig utáltam, mert ez is csak egy kötelező iskolai program volt.

Mikor késöbb Düsseldorf közelében dolgoztam, a farsang a karnevált jelentette. Hosszú, mókás felvonulás a februári hidegben, dideregve. A németek jól bírták, és rengeteg sört ittak. Mi kevesebb alkohollal, annál nagyobb lekesedéssel róttuk Düsseldorf utcáit, sokat nevettünk, majd kékre fagyva értünk haza.

Néhány év múlva Bécsben talált a farsangi időszak. Ott ez a báli szezon. Ráadásul az egyetem, ahol dolgoztam saját bált is tartott, méghozzá a Hofbugban! Három vagy négy hatalmas teremben különféle stílusú zenét játszottak, mi meg csak keringtünk a varázslatos épületben, táncoltunk és álmodoztunk egész éjszaka.

Mióta haza költöztünknem voltam közvetlen kapcsolatban a télvégi mulatozással, egészen péntek estéig.

Szóval a farsangról elég vegyes élményeim vannak. Kicsit félve vártam a Holiszosra is, főként, mivel most éppen egy nagyon sűrű időszak kellős közepén vagyok. De izgalmas is volt, mert főként miután kiderült, hogy a frissen megalakult Holisz Színház szervezője meghívott, hogy erre az alkalomra legyek én is színész...

Így hát némi készülődés, szövegírás, és próbák után következett el a farsang ideje. Némi süteménnyel, és a Mesekalapommal felszerelkezve érkeztem a helyszínre.

Az átöltözés után először elpróbáltuk a darabunkat. Mi tagadás, a főpróba nem sikerült túl jól. De igazából nem aggódtunk (na persze! :o) ), mert mindenki tudta (remélte) a kulisszák legfontosabb titkát: a szörnyű főpróba után csodás előadás következik majd! De azért hiányoztak a tarsolyunkból Bach bácsi elsősegélycseppjei. El is határoztam, hogy a táskámba költöztetek belőlük egy kis üvegcsével, a következő vészhelyzetre...

Az ünneplők közben gyülekeztek. Lassan a büféasztal is megtelt mindenféle finomsággal. Nem telt már sok időbe, hogy mindannyian összegyűljünk. Mária néhány szóval megnyitotta a mulatságot, majd a bemutatkozás következett.

Mindenki, aki jelmezt öltött, röviden mesélt magáról. Volt két cica, Micimackó, pillangó, és katica. Angyalok és boszorkányok mondták el történeteiket, de volt aki ibolyalángnak öltözött, és volt olyan is, aki egyszerűen levette az álarcát erre az estére.

A bemutatkozás után játék következett. 6 fontos kérdésre kellett megkeresni a választ a csoportban, olyanokra mint hogy ki született szilveszterhez legközelebb (január 2. volt a nyerő dátum), vagy hogy ki járt legmesszebb otthonról (Ausztrália és Tibet és Los Angeles versenyeztek az elsőségért). A játék vége után végre, végre itt volt a mi időnk: kezdődött az előadás!

A darab címe: Az angol beteg tragédiája. Színdarab 8 felvonásban. A történet végigköveti az angol beteg új és új inkarnációit az ősrobbanástól a Holisz büféjébe. Én nagyon izgultam, de ahogy láttam a többiek is. Az előadás végül nagyon jól sikerült, legalábbis a tapsból, meg a gratulációkból ítélve. Meg abból is, hogy milyen jól éreztük magunkat a játék közben.

A következő programpont végre a tánc! Mayer Móni és Kroll Zsuzska játszotta a talpalávalót, amolyan karaokésan: a számítógép zenélt, ők pedig énekeltek. Fantasztikus hangulat kerekedett a közreműködésükkel a már az első dal végére. Nem is kellett sok idő, hogy felcsendüljön a Csókkirály, és már lemosni sem lehet bennünket  parkettről.

De még nem írom, hogy elkezdődött a végtelen buli, mert hátra van az este fénypontja: jön a tombolahúzás! Mindenki tudott már néhány dolgot a nyereményekről, így valóban izgatottan vártuk, kinek mit juttat a sors. Ezek ugyanis mindannyiunk felajánlásai voltak egymásnak: én természetesen szappanokat és fürdőbombákat csomagoltam be erre az estére. Volt aki masszázst ajánlott, volt aki babysittelést, volt aki macskatalpmasszázst. Móni, a vak barátnőm azt ajánlotta, hogy aki a számát kihúzza, egy általa választott napon kísérgeti a BKV-n, így az illető egész nap ingyen utazhat. Meg azt is, hogy áramszünet esetén egyetlen alkalommal bármit megtalál a nyertesnek a sötétben. 

Én végül két nyereményt is kaptam: egy frizurakészítést, és egy óra balatoni vitorlázást. Igazán szerencsés estém volt...

Ezután már csak egyetlen programpont maradt: tánc, tánc kifulladásig. Régen táncoltam már ennyit. Nem csoda, hogy másnap izomlázzal ébredtem.

De azért azt hiszem izomlázzal együtt is újra csinálnám akár minden péntek este. Persze igaziból csak akkor, ha másnap nem kilenckor, hanem mondjuk tizenegykor kezdődne az illatos kencés tanfolyam :o).