Ezen a hétvégén elindult az új félév a Holiszban.
Ugye nagyon hosszú volt a szünet a két félév között! Most ugyanis a két oktatási hétvége között nem egy, hanem két hosszú hétvége maradt ki. Ennek a gyerekeim persze nagyon örültek, de ha őszinte vagyok, nekem igaziból nagyon hiányzott.
Persze annyira azért nem sajnáltatom magam: a kimaradt három hét közül kettőben a múlt félév talp-reflexológia tanfolyamának résztvevői gyakoroltak az önként jelentkezők talpain. A Creativiky csapat nagy része hajlandó volt feláldozni magát a tanulás oltárán, és bejelentkezett gyakorlati alanynak. Hogy ez pontosan mit jelentett? Hát egész pontosan egy kis ingyen talpmasszázst :o).
De micsoda masszázsokat! Az első ilyen élmény után leültem a konyhában az asztalhoz, és lassan, álmodozva megittam egy teát. Aztán még egyet. Valaki mesélt valamiről, amiből csak arra emlékszem, hogy nagyon kedves hangja volt, és nagyon jó volt, hogy mondja. Eltelt úgy fél óra, mire magamhoz tértem annyira, hogy el tudjak indulni a Holisztól kb. 200 méterre lévő műhelyünkbe.
Szóval így telt a félévek közötti szünet. Tegnap pedig elkezdődött az új félév.
Bevallom, én nagyon féltem ettől a pillanattól. A múlt féléves csoporttársaimmal annyira összehozott az életmód tábor, és az elmúlt tanfolyam, hogy el sem tudtam képzelni az elválást. És most mindenki más szakot választott: sokan reflexológiát, néhányan akupresszúrát, és hárman fitoterápiát.
Minket, fitosokat persze az emeleti szobába száműztek. A reflexológusok csak két hét múlva kezdenek. De az akupresszúrásokat hamar megtaláltam. Olyan volt a viszontlátás, mintha ezer éve nem találkoztunk volna. Persze azonnal a közelgő vizsgáról esett szó, meg arról, hogy milyen lesz most, hogy külön szobákban tanulunk.
Aztán jött a várva várt évnyitó. Ez mindig nagyon szép esemény. Johnné Baki Mária, az iskola vezetője, ilyenkor elmondja, hogy mindannyian gyógyítók leszünk (amit néhányan mindig kétkedve fogadunk ilyenkor, de olyan jó tőle hallani), és hogy ez milyen fontos, meg hogy szükség van ránk. Elmondja, hogy mi várható a félévben, bemutatja az oktatókat, és talán röviden az iskolát azoknak, akik most vannak itt először.
Végül mond egy verset. Én nagyon szeretem hallgatni őt, ahogy verset mond. Ez mindig valami egészen különleges élmény. Valami olyasmi, ami elrepít egy másik világba. Egy olyan helyre, ahol akkor és abban a pillanatban igazak a szavai, és minden kételkedés elalszik. Amikor el tudod hinni, hogy tényleg te vagy az, akiről a sorok szólnak.
Aztán felmentünk a termünkbe, és elkezdődött az idei fitoterápia kurzus. A tanfolyamvezető Dr. Báthory Gábor. Bemutatkoztunk, aztán elkezdődött a tanfolyam.
Én bevallom, őszintén szólva nagyon féltem ettől a tanfolyamtól. A gyógynövények nagyon vonzanak engem, de a rendszeres tanulmányozásuktól nagyon féltem: annyi sok lexikai adat, látszólag mindenféle logika nélkül, számomra megtanulhatatlannak tűnt. Ráadásul sok hasonló célra használható növény, van mindegyiknek ötféle gyógyhatása, abból négy egyforma, de az ötödik különböző, és kizárja valamelyik alkalmazást. Elég félelmetesnek tűnt nekem, aki mindig csak valamiféle logikára felépítve tudtam megtanulni bármit is.
Ehhez képest az első nap végére nemcsak azt tudtam elhinni, hogy ez a fitoterápia megtanulható (mi több, hogy könnyen megtanulható!), hanem azt is, hogy én valaha tényleg gyógyító lehetek! Ez volt az első pillanat, amióta csak elkezdtem ezt az iskolát! Nagyon boldog érzés volt. Köszönet érte Gábornak.
Ezután persze mondani se kell, hogy milyen fantasztikusak volt az előadások. Rengeteg információ, egy vázlat szerint, ami bizony nagyon fárasztó lett volna, ha nem lettek volna közben pihenőidők. Ezeken Gábor mesélt. Arról, hogy pontosan hogy méregtelenít a májunk, és hogyen kell zsálya-tinktúrát készíteni. Ezek a mesék megtörték a vázlat monotonitását, és mindannyian fantasztikusan sok információt adtak át, nagyon évezetesen.
Egyszóval ismét egy csodás hétvége volt!
Búcsúzóul, Kedves Olvasó, fogadd szeretettel azt a verset, amit Mária felolvasott nekünk az évnyitón, és arra kérlek: vedd nyugodtan magadra!
Szerencsés a világ
hogy létezel... hogy létezik
a hangod, a mosolyod.
Az emlékeid és a céljaid,
mindaz, ami megnevettet és dalra fakaszt.
A világnak szüksége van a tehetségedre,
mindarra az ajándékra,
amelyet Te adhatsz.
Tudom, néha könnyebb megállni,
megtartani az álmokat jobb napokra,
vagy elrejteni a tehetséget,
ahelyett hogy hagynánk ragyogni.
De tudd, hogy nem véletlenül
kaptad a tehetséged
és az álmaidat.
És ha nem osztod meg másokkal,
ki fogja megtenni helyetted?
Legyél bátor! Hallgass a szívedre,
és kövesd azt, ami örömet okoz neked!
Adj nagyekűen másoknak
azokból a dolgokból,
amiktől egyedi vagy!
Mert a világnak szüksége van rád...
azért aki vagy.
:
